Karibi konyha

Háttér:
Ananász pucolása egyszerűen

Bár a boltokban kapható konzerv ananász, vannak olyan receptek, melyekhez nem a legjobb a cukrozott változat. Igenám, de sokan nem tudják, hogy is kéne nekilátni az ananász pucolásának. Most bemutatom a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldást. Először fektessük le magunk elé keresztben az ananászt és egy éles késsel vágjuk le a "koronáját" és az aljáról is egy vékony szeletet. Kapunk egy hengert, melyet a talpára állítva, a gyümölcs formáját követve vékony csíkokban le tudjuk vágni a héjat. A héj eltávolítása után maradnak apró barna pöttyök, amik spirál alakban helyezkednek el. Ezeket a legegyszerűbben a spirált követve, ékalakban bevágva távolíthatjuk el. Ha ezzel megvagyunk, a felhasználási célnak megfelelően válasszunk. Kockázáshoz, csíkozáshoz a hengert hosszában négyfelé vágjuk és a negyedekről egyszerűen le tudjuk vágni a torzsáját. Az így kapott darabokat tetszés szerint darabolhatjuk. Ha karikákat szeretnénk, akkor a hengert tetszőleges vastagságú szeletekre vágjuk, majd egy késsel vagy megfelelő méretű pogácsaszaggatóval könnyedén eltávolíthatjuk a torzsát.

Gyömbér pucolása egyszerűen

A karibi receptekben gyakran használunk gyömbért. A legtöbb ételhez használhatunk szárított gyömbérport, de mi a helyzet akkor, ha az adott recept nem port, hanem nagyobb darabot ír, vagy csak egyszerűen friss gyömbérrel szeretnénk dolgozni? A legtöbben ilyenkor fognak egy kést, vagy zöldséghámozót és megpucolják. Nem nehezebb, nem időigényesebb, mint egy krumplihámozás. Akkor mégis miért foglalkozunk vele? A probléma a gyömbér 1500 Ft-os kilónkénti árával van. Ki szeretné kidobni a felét annak, amiért ennyit fizetett, ráadásul amit fel is használhat egy egyszerű praktikával? A művelethez nincs szükség speciális eszközre, egy egyszerű teáskanállal elkezdjük kapargatni a gyömbért, míg el nem távolítjuk az összes héjat. Már az első próbálkozás után észrevesszük, hogy ez a technika sem nehezebb az előbbieknél, a különbség viszont szembetűnő.

Konyhai mértékegységek

A receptekben lévő mennyiségek kimérése nagyon fontos az étel elkészítésekor. A legtöbb esetben azonban nem hivatalos mértékegységekkel adják meg a mennyiségeket, hanem az idők során kialakult konyhai mértékegységekkel (tk, csésze, ek, stb.) Itt kezdődik a probléma. Ezek a mértékegységek konyhai eszközökről kapták a nevüket, amelyekből ahány konyha, ahány készlet, annyi fajta létezik, tehát elég kicsi a valószínűsége annak, hogy az utca végén lakó nénitől kapott recept elkészítéséhez ugyanazokat az eszközöket tudjuk használni. Ezt a dolgot ki tudjuk küszöbölni, ha úgynevezett átlag mennyiségekkel mérünk, melyekkel át tudjuk számolni a konyhai mértékegységeket hivatalos adatokra.

Vágásfajták

Biztos mindenki látott már oylan ételeket, amiben a zöldségek nagyon apró mégis egyforma kockákra, hihetetlenül vékony csíkokra, esetleg különböző szabályos formára voltak darabolva. Szeretnék bemutatni pár vágás technikát, melyekkel kicsit csinosíthatjuk ételeinket. Természetesen nem leszünk azonnal profi séfek, ha már ismerjük a technikát. Nagyon sok gyakorlásra van szükség a szép és gyors szeleteléshez. Nagyon óvatosan és bár furán hangzik, minél élesebb késsel gyakoroljunk, mert az életlen szerszám megcsúszhat, és ha a zöldséget nem is, a kezünket könnyebben el tudjuk vele vágni.

Cikk:

A zöldséget középen ketté vágjuk, majd a két felét szintén elfelezzük. Az így kapott negyedeket tetszés szerint tovább darabolhatjuk, attól függően, hogy mekkora cikkeket szeretnénk. (Legtöbbször kerek zöldségeknél/gyümölcsöknél használják, pl vöröshagyma, paradicsom, alma stb.)

Szelet:

Elfektetjük magunkelőtt a zöldséget és hosszában daraboljuk tetszés szerinti vastagságban.

Korong:

Megegyezik a szelettel, csak itt nem hosszában, hanem keresztben vágjuk a zöldséget. (Általában hosszúkás zöldségeknél/gyümölcsöknél használják, pl cukini sárgarépa, banán stb.)

Kocka:

Vágjuk a zöldséget körülbelül egyforma vastag szeletekre szeletekre, majd a szeleteket daraboljuk fel kb egyforma széles hasábokra Végül fogjuk össze a csíkokat (ha nem tudjuk olyan biztosan fogni a kést, inkább csináljuk egyesével) és szintén ránézésre azonos kockákra vágjuk. Ezzel a technikával megközelítőleg hasonló méretű kockákat kapunk.

Batonnet(hasáb):

A zöldséget 6-7 cm hosszú darabokra vágjuk, majd ezeket hosszában megközelítőleg 1,5 cm vastag szeletekre vágjuk. Az így kapott szeleteket hosszában elfektetjük (ha egyszerret több szeletet darabolunk, mindig nagyon figyeljünk oda hogy a szeletek nehogy elcsússzanak egymáson.) és szintén kb 1,5 cm széles hasábokra vágjuk.

Allumette(gyufa):

Megegyezik a baton vágással, csak itt vékonyabb, 0,5x05 cm-es szintén 6-7 cm hosszú csíkokat vágunk.

Julianne:

Szinténazt a technikát alkalmazzuk, mint a baton vágásnál, csak még vékonyabb, kb 0,3x0,3 cm vastagra vágjuk a 6-7 cm hosszú szeleteket. Ha ez sem lenne elég vékony számunkra,létezik egy "finom julianne" vágás, aminél ezzel a technikával 0,1x0,1 vastagságú csíkokat vágunk, de ennél már csak 5 cm hosszúak a szeletek.

Brunoise:

Vágjuk julianne-re a zöldséget, és az így kapott kis csíkokat összefogva kb 0,3 cm-es kockákra aprítjuk. Ha ugyanezt "finom julianne-el tesszük és 0,1 cm-enként daraboljuk a csíkokat, úgynevezett finom brunoise-t kapunk.

Rombusz:

Ezt a technikát hosszúkás zöldségeknél használják, mint például a sárgarépa. A zöldséget keresztben ferdén 1-2 cm-es darabokra vágjuk, majd az így kapott darabokat a talpukra állítva, a julianne-hez hasonló módon szép vékony szeletekre vágjuk. Akkor szép igazán, ha a darabolásnál a zöldség átmérőjével azonos méretű darabokat vágunk és megközelítőleg ugyanolyan szögben.

1 2

This template downloaded form free website templates